A jelenségek univerzális kapcsolódása [antikvár]

Szádeczky-Kardoss Elemér könyve elején leírja az anyag- és energiaáramlások néven rendezett ankétok történetét. Ezek a tudományos összejövetelek azzal a céllal szerveződtek, hogy kialakítsák a földtudományoknak egy egységes keretű tárgyalását. Ezek az ankétok képezték a kiindulópontját a szerző által létesített - általános cikluselméletnek nevezett - gondolatláncnak.A szerző ezt a földtudományokra vonatkozó egységbe foglalási törekvését az egész világ minden jelenségére igyekszik kiterjeszteni és a folyamatokat azok ciklitása (fejlődése, tetőzése és hanyatlása) alapján csoportosítja az egymásra hatásukat feltételezve egységes rendszerbe foglalja.Eddig ez elég megszokott kutatási módszer, hiszen minden folyamat vizsgálatánál először azt kérdezzük, hogy létezik-e és ha létezik, akkor milyen visszatérési jelleg ismerhető fel a jelenségben; utána pedig, hogy milyen más jelenségekkel kapcsolatos és jelentkezik-e azokban is ugyanolyan ciklicitás. A jelenségek összefüggésének ilyen alapú vizsgálata nagyon széles határok közötti egységesítést ígér. Az egyes szaktudományok határai is elmosódnak. Ez a széleskörűség csaknem filozófiai mélységeket takar. A szerző ebben az általánosításban a természettudományok jelenségei mellett kitér az emberi tevékenységgel kapcsolatos jelenségcsoportokra is, foglalkozik a tudomány, a művészet, a társadalom és a történelem folyamataiban fellelhető ritmusokkal, és megállapítja, hogy egy-egy jelenség ciklicitása függ a rendszer méreteitől, bonyolultsági fokától és ezen keresztül bizonyos osztályokba sorolható. Ezen az alapon egy rendkívül kiterjedt összefoglaló világképet igyekszik kialakítani.