A lakoma [antikvár]

Időszámításunk előtt 416-ban történt, hogy egy ifjú költő, Agathón nyerte el az első díjat a tragédiaírók versenyén. Káprázatos dicsőség volt e győzelem, hiszen pályatársai között nem kisebb nagyságok voltak, mint Szophoklész és Euripidész. Nem csoda hát, hogy a boldog és gazdag Agathónt remek lakomán ünnepelték barátai, a korabeli Athén vezető nagyságai. Árnytalan derű, szárnyaló szellem sugárzik társalgásukból - nyomát sem érezni annak, hogy immár másfél évtizede dúlt a peloponnészoszi háború, Athén és Spárta csatája, melybe a kisebb görög városállamok sokasága is belesodródott. Elkerülhetetlen volt a nagy összecsapás a demokratikus Athén és az arisztokratikus államformájú Spárta között: a perzsák visszaszorítása után immár a görög polisz-ok között lobbant fel a harc a gazdasági és politikai hegemóniáért mind a szárazföldön, mind a kiterjedt szigetvilágban. Athénben különösen a városi gazdagokat - válallkozókat, kereskedőket, iparosokat - fűtötte a vágy, hogy megtartsák és gyarapítsák a gyarmatvárosokat. S miután Periklészt - személyes hatalma alkonyán, a háború második esztendejében - elragadta a rettenetes járvány, jobbára az ő akaratuk irányította az athéni hadvezetést s a belső életet. A barázdált összetételű békepártnak sikerült ugyan i. e. 421-ben békét kötnie Spártával, de mert e szerződés szinte semmit nem oldott meg az égető és vitás kérdésekből, csakhamar sejteni lehetett, hogy nem sokáig pihennek a fegyverek. Mind viharosabb hullámokat vert a háború híveinek s ellenzőinek torzsalkodása, s az előbbiek ragyogó tehetségű vezérre találtak Alkibiadészben.