A lakoma [antikvár]

A Platon-dialogusok keletkezési idejét nem ismerjük pontosan, a Lakomáról is csak annyit mondhatunk, hogy Kr. e. 380 körül íródott. Platon akkor már rég túl volt "az emberélet útjának felén", közeljárt az ötveneshez, talán már át is lépte, de még hosszú út állt előtte: mikor meghalt, 80 éves volt. A Lakoma így a mester "középső korszakából" való, időrendben a Phaidon áll hozzá legközelebb, utána következik a Phaidros és az Állam.Pontosan ismerjük viszont Agathon lakomájának évét: egy ókori tudós, Atheniaos közli, hogy Agathon 416-ban nyerte el a díjat első tragédiájával. Platon tehát egy évtizedekkel régebbi eseményt idéz fel dialogusában s amit ott Apollodoros mond magáról, róla is áll: még gyermek volt (12-13 éves), mikor Agathon lakomáján találkoztak Sokrates, Alkibiades s a többiek és beszédeket mondtak Erosról (ha ugyan van valami történeti a találkozásban s a beszédekben). A dialogus megjelenésének idején a szereplők közül kettő, a két legfelejthetetlenebb, bizonyosan halott volt: Alkibiadest 404-ben gyilkolták meg, Sokrates pedig 399-ben ürítette ki a méregpoharat, amelyre az athéni bírák ítélték. de az sem lehetetlen, hogy Platon itt is, mint egy feltevés szerint minden művében, már csupa eltűnt alakot szerepeltet.