A "rendszer" után: A filozófia a tudományok korában [antikvár]

Részlet: A jelenkor kultúráját a tudományok uralják. Ez korántsem jelenti azt, hogy a tudományos módszerek, elméletek vagy paradigmák meghatározólag befolyásolnák a köznapi gondolkodást, alapul vagy vezérfonalul szolgálnának a tágabb környezetünkben "életvilágunkban" való tevőleges tájékozódáshoz. Ennek épp az ellenkezője igaz. Egyrészt, mert a tudományok autonómmá válása a köznapi gondolkodás sémáitól való leválásukat is jelentette, aminek következtében mind módszereik, mind eredményeik csak kis, a specializáció miatt egyre szűkülő közösségek tagjai számára váltak egyáltalán érthetővé. Másrészt, mert a XIX. század végétől kezdve az általános emberi orientáció feladatát egyáltalán betölteni képes egységes "tudományos világképnek" a felvilágosodás és a korai pozitivizmus által meghirdetett ígérete és igénye fokozatosan irrelevánssá lett maguknak a tudományoknak a fejlődése szempontjából. Az ilyen jellegű szinoptikus áttekintések ma már egyértelműleg a tudományok valóságos gyakorlatától megkülönböztetett "ismeretterjesztés" szférájába kerültek át.