A szerelemről [antikvár]

Részlet a könyvből: Asszonyom! A kirándulás elragadó volt. A dallamos út, az Ön vezetése alatt, a tercínák hármashangzatai között - gyönyörűségekkel volt teli; gyöngéd kezének egy-egy levegőbe rajzolt magyarázó mozdulata új értelmet bontott a régi játékból. Néha egy pillanatra szinte elvesztettük szemünk elől Dante alakjait, az Ön taglejtésének varázslatában. S nem ugyanez történt-e egykor magával a költővel is, vezetőjének, a Nagynak hatása alatt? Bizony, így van ez! A jelen csillapíthatatlan szomjazása homályba vonta előttem ezt a régibb, szellemibb, de sápatag színjátékot, az Öné mellett, mely élő volt és új, annak ugyan tükrözése csupán, de hozzá még Ön is!