A tudományos gondolkodás I. (töredék) [antikvár]

Két évtized folyamán a Bevezetés a tudományos gondolkodásba (1922) című munkám problematikájából fokozatosan és szervesen egy nagy mű terve nőtt ki, amelynek célja az emberi kultúra egyik alapvető ágazatának, a tudománynak, minden oldalról való tüzetes megvizsgálása. Az első rész, amelyet ebben a könyvben adok át az olvasónak, a tudományos gondolkodást mint személyes teremtő tevékenységet kutatja. Az alkotó tudós tipikus lelki alkatát és életművét sok önéletrajz, életléírás, levelezés, emlékirat adatai alapján lehető lelki életközelségben iparkodtam vizsgálni. így ez a könyvem mintegy Az, államférfi című munkám pár-darabja is: régebbi munkámban a politikusnak, most meg a tudósnak lelki struktúráját tárom fel. Mindenki egy szellemi közegbe, a kor társadalmába és kultúrájába születik bele, amely sok nemzedék munkájának eredménye. Ámde a társadalmi kölcsönhatás szövedékébe az egyén is belefonja a maga személyes erejét és törekvéseit; egyéni kezdeményezés nélkül a társadalom a kultúra egyik területén sem mozdulna előre. Ezért az egyén szellemi tevékenységének vizsgálatát bocsátom előre, amikor a kultúrának azt az értékterületét kutatom, amelyet tudománynak nevezünk. Az elszigetelt egyén azonban csak fikció: ha lennének is a magáraálló gondolkodónak megismerési aktusai, ezek a közösség lelki talaja nélkül elszáradnának. A tudományos gondolkodás csakis a társadalomban válik szellemi tartalmak objektív hordozójává. Ezért művem nemsokára megjelenő második része A tudomány szociológiája: mikép hat a társadalom a tudományos gondolkodásra és viszont. A harmadik rész tárgya a Tudományelmélet: ez a mégis mérés tárgyi természetét (ismeretelmélet) és formáit (logika) teszi beható kutatás tárgyává. A természetbúvárnak jól kell ismernie azt a műszerét, amelyet kísérleteiben használ: ugyanígy mindenkinek, aki tudományosan kutat, ismernie kell a tudományos gondolkodás műszerének, az emberi értelemnek, a megismerésnek természetét. Ennek megvizsgálása egész művem föladata. Ebben a könyvben a lélektudományi kutatás céljából sok példát tárok fel a tudományok történetéből, azokat a hatalmas elmefeszítéseket s lelki rúgókat, amelyeknek köszönhetjük az évezredeken keresztül kifejlődött mai tudományt. Ezeknek a fölemelő példáknak mély erkölcsi jelentőségük is van : éppúgy sugallnak eszmények megvalósítására, mint a szentek legendái: az igazság benső tiszteletére és szeretetére, türelemre, állhatatosságra, pontosságra, önzetlen odaadásra, alázatra és lelkiismeretességre. Nemcsak a tények síkján fölvilágosítanak, hanem a tudomány étoszát is sugározzák: az egymást fölváltó tudós nemzedékeket nevelik. KORNIS GYULA.