Az aesthetika története I. [antikvár]

Érzéki észrevételeinknek beláthatlan tömege s bennük az érzéklet, mint a külső ingerre létrejött ismereti elem s a vele együtt támadó, tőle elválaszthatlan hangulat, lelkünknek ez a sejtelmes, titkos szózata mind az aesthézis körébe tartozik, a görög szónak eredeti értelme szerint. Ma azonban, ha aesthetikai érzelmekről beszélünk, ennek az óriási körnek csak egy szeletét hasítjuk ki, azt, mely a széppel függ össze. Ez maga is nagy terület és változatos jelenségekben gazdag. Rábukkanunk a szépre mindenfelé a külvilágban és saját lelkünkben. Ott van az örökké működő természetnek sok erőmegnyilatkozásán és teremtményén, a nagyokon és kicsinyeken, szerveseken és szervetleneken; feltűnik testünk alakján és érzelmeinkben, gondolatainkban, tetteinkben s a művészet, melyben a szép a művész lelkén átszűrődve testet ölt, milyen bő forrása lehet aesthetikai érzelmeinknek!