Az aesthetika története III. [antikvár]

Részlet a könyvből: AZ AESTHETIKA KEZDETE NÉMETORSZÁGBAN. AZ ALAPVETÉS. LEIBNIZ BÖLCSÉSZETE. - A MONASOK. - A KÉPZETALKOTÁS. - A TUDATTALAN KIS KÉPZETEK JELENTŐSÉGE. - HOMÁLYOS, ZAVAROS, VILÁGOS MEGISMERÉS. - A SZÉP A TÖKÉLETESSÉGNEK, HARMÓNIÁNAK ZAVAROS ÉSZREVÉTELE. - A VÁGYÓ TEHETSÉG. - ELŐÁLLÍTÁS, UTÁNZÁS. - MŰVÉSZETI S TERMÉSZETI ALKOTÁS. - WOLFF RENDSZERBE ÖNTI A LEIBNIZI ELMÉLETET. Aránylag későn, a század derekán tűnik fel az aesthetika Németországban, hogy itt csakhamar rendszeres bölcsészeti tanná váljék és kedvező viszonyok közt gazdag fejlődésnek indúljon. Ez a műelmélet, bármennyire meglátszik rajta utóbb az angol és franczia vizsgálódás eredményeinek hatása, nagyjában s egészében fel Lessingig azon az alapon áll, melyet a XVII. század tudományos életének egy kiváló alakja, Leibniz adott a bölcsészeti gondolkozásnak. A nagy polyhistornak, Spinoza fiatalabb kortársának, genialis és merész hypothesisekben gazdag tana a régi s új philosophiai rendszerek beható tanúlmányáról s nyilvánvaló hatásáról tanúskodik, de e mellett úgy a kicsiben, mint a nagyban egy mélyreható elmének lassanként megérlelődő határozott állásfoglalását mutatja és folytonos tudományos viták és más elméletekre vonatkozó biráló észrevételek közt fejlett egészében minden mástól különböző, egyéni, jellemzetes alkotássá.