Az ember Rousseau gondolatvilágában [antikvár]

Rousseau megtalálta a természetben az igazságot , azért szerette a természetet. Felismerte, hogy mindennek megvan a helye, rendeltetése a nagy mindenségben és látta, hogy csak az olyan teremtmény nem tölti be hivatását, amelyik tudatosan annak ellene szegül. Azonban a természet örök törvénye igazságos s a maga állandó nagyszerűségével megbosszulja magát mindazokon, akik nem követik; s miután tudatos akarata csak az embernek van, tehát az ember az, aki oktalanságában eltér arról az útról, melyet a természet végtelen szeretettel jelölt ki számára. Ez megtévelyedés; tehát fel kell világosítani az embert, be kell láttatni vele, hogy a természet útmutatását elhagyni határos az öngyilkossággal. Ennek a beláttatásnak nehéz munkáját vállalta R. magára. Hogyan élt az ember, mikor még hallgatott a természet szavára és miként kell élni annak, aki megérti a természet szavát - ennek a rajzát próbálom R. nyomán tanulmányomban megadni. Az emberről szólva, természetesen nem mellőzhettem az állami, társadalmi s vallási életének tárgyalását sem; azonban e szűk keret, melyben mozgom, eléggé mutatja, hogy csupán csak a gondolatok összegezését nyujthatom.