Az örök béke [antikvár]

Az Uj Magyarország kiadóvállalat fölszólított Kant könyvecskéjének: az örök Békének, lefordítására.Eleinte nem akartam vállalni. Én nem vagyok jogász. Nem vagyok jártas, hála Istennek, a politikában; a tudományos etikában, sajnos, szintén csak kevéssé. Kant müve pedig ezekbe vág. S rendkívül nehéz mü. S formai - irodalmi - érdeke semmi sincs.Mégis elfogadtam a megbízást. Mert az az érzékem, hogy a mai időkben senkinek sincs joga, semmiféle okból, semmi ürügy alatt, kitérni a legterhesebb feladat elől sem - amelyre csak egyáltalán képes - ha avval a békegondolatnak csak a legcsekélyebb szolgálatot is teheti.Ezt a feladatot pedig ilyennek gondolom.Kétségtelen, hogy Kant könyvét nagyon kevesen fogják olvasni: mert nemcsak intelligenciát, hanem némi filozofikus észedzettséget is megkíván. De meggyőződésem, hogy a béke nagy gondolata nem tehet addig komoly haladást, mig éppen az intelligencia vele szemben a szkepszist le nem vetkőzi. Ez, sajnos, ma még nincsen igy. És hogy így legyen, ahhoz ez a kis könyv, nemcsak szerzőjének nagy tekintélyével, hanem okfejtésének meggyőző komolyságával is, hozzá járulhat.