Disjecti Membra [antikvár]

PROLEQOMEMA Voltaire írta egyik levelében: „ábécérendben leírom magamnak mindazt, amit erről a világról meg a másvilágról gondolni vagyok kénytelen, a magam hasznára csupán, de halálom után talán a becsületes emberek hasznára is."^ Azonban a könyv, amire itt Voltaire hivatkozik, a Filozófiai ábécé, már életében megjelent, nem is egyszer. A szerző szájából kiénekelt sajt így leleplezheti a szerző hiúságát. De vajon születhet-e könyv eme hiúság nélkül? És meg kell-e halnia az embernek ahhoz, hogy jó könyvet írjon? Jelen könyv szerzője, akiben a gondolatok megmutatásának hiúsága úgy tűnik, felülkerekedett, s aki Voltaire-től vette kölcsön azok elrendezésének elvét, titkon abban reménykedik, hogy egy nem piaci értékben kifejezett „jó könyvet" sikerült átnyújtania. Igyekszik ugyanakkor leszögezni, hogy e könyv nem vadászik sem hatásra, sem elfogadásra, sem egyetértésre. Ha Roland Barthes proklamálta már a szerző mint olyan halálát, úgy e könyv szerzője is leginkább valamiféle névtelenségbe kívánt volna elrejtőzni. Ám végül e könyv címe fölé is egy név került, amiért viszont a szerző az olvasó elnézését kéri. Hiszen a név csak azoknak számíthat, akik maguk is ismerik tulajdonosát, tehát számukra fölösleges feltüntetni; azok számára pedig, akik nem ismerik, már csak ezért is fölösleges a szerző megjelölése. Aki neveket akar megjegyezni, annak épp elég adódik a lexikonokban, tudatunk így is már rég lemaradt a nevek, címek, fogalmak megjegyzéséért folytatott küzdelemben. A szerző nem kívánta szaporítani a fogalmakat, csupán néhány „közismertnek" számító fogalomról mondta el a maga véle- 1. Idézi Réz Pál. In: Voltaire: Filozófiai ábécé, utószó, 253. sk. o.