Egység felé [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az élet szakadatlan mozgás, keletkezés és elmúlás; az állandóság csak látszat. A szellemi élet is folytonos elváltozás. Minden gondolat nő és apad, megszűnik vagy más formákat ölt. „Semmi sem marad hasonló önmagához" - mondja Herakleitosz. Ez végességünk és gyöngeségünk következménye. Csak az örök gondolat, a végtelen erő és a kiapadhatatlan szeretet azonos mindig önmagával. Mivel gyengék és végesek vagyunk, értelmünkkel és akaratunkkal csak a dolgok felszínén csúszunk, amint a pók fut a víz színén! Hol ide futunk, hol oda, amint ízlésünk és érzésünk majd itt, majd amott találja fel örömét. És amint divatunkban, szeretetünkben, vágyainkban a szélsőségek között mozgunk, úgy hányódunk-vetődünk szellemi életünkben is..."