Életbölcselet/Paraenezisek és maximák [antikvár]

Bevezetés. Az élet bölcseletének fogalmát itt teljesen a szóban magában benne rejlő értelemben veszem, értvén alatta annak művészetét, hogy életünket, a mennyire lehet, kellemesen és boldogan élhessük át, a mire való utasítást eudaemonologiának is nevezhetnők: ez tehát utasítás volna boldog életre. Az életet ismét esetleg mint olyan valamit határozhatnók meg, a mi tárgyilagosan szemlélve, vagyis inkább (mert itt alanyi ítéleten fordúl meg a dolog) rideg és érett megfontolás mellett a nemlétnek határozottan elébe volna helyezhető. Az életnek ilyetén fogalmából következik, hogy önmagáért csüngnénk rajta, nem pedig csupán a haláltól való félelmünkben; ebből meg ismét, hogy végnélkül tartónak szeretnők látni. Már most az, vajon az emberi élet egy ilyfajta lét fogalmának megfelel-e, vagy csak megfelelhet-e, oly kérdés, melyre tudvalevőleg bölcseletem tagadólag felel, míg az eudaemonologia annak igenlését teszi fel.