Filozófiai ábécé [antikvár]

Részlet a könyvből: Szokássá vált, fitymáló hangon beszélni Voltaireről, mint filozófusról, elvitatva tőle az eredetiséget, alaposságot, mindenekelőtt pedig a komolyságot. Nem hiába tartják léhának, egyszerűen nem akarják elhinni, hogy maguk a problémák érdekelték volna, nem csupán a szellem és élc játéka. Pedig már regényei olvasása meggyőzhet róla, milyen odaadással foglalkozott bizonyos, e szakmába vágó kérdésekkel, elsősorban a világban tapasztalható rossznak és Gondviselés evvel való összeegyeztethetőségének (a theodicaeának) kérdésével. Az pedig, ahogyan ártatlanul elítéltekért és ártatlanul elnyomottakért síkra szállott, minden kétséget kizáróan mutatja, hogy a csúfolódó íróban komoly lélek és meleg szív lakott. Még tisztábban kitűnik tulajdonképeni filozófiai irásaiból, hogy egész életén át nyugtalanították a nagy problémák: Isten létezése, a természet és az ember rendeltetése, az emberi akarat szabadsága és az emberi lélek halhatatlansága. Mindúntalan újra megpróbálkozott vele, hogy elkészüljön ezekkel a problémákkal és legalább annyira megvilágítsa őket, amennyire az emberi megismerés képességének éppen tőle legmélyebben átérzett korlátozott volta lehetővé teszi.