Formális logika/Dialektikus logika [antikvár]

Lalande Filozófiai szótárában (amely még jelenleg is használatos a gimnáziumokban és egyetemeken) a legcsekélyebb célzás sincs a „dialektikus materializmusra". A „dialektika'' szó oly jellemző és oly fontos fejlődését a könyv még csak meg sem említi: a szót ókori jelentésében veszi (a vitatkozás művészete, a gondolkodás teljesen szubjektív tevékenysége, amely az ellentmondó tételeket egybeveti). A Francia Enciklopédiának kellett megjelennie ahhoz, hogy a dialektikus materializmust Franciaországban „elismerjék" — mint a diplomaták mondják — és a modern gondolkodás nagy áramlatai közé számítsák. E kiadvány első kötetében Rey — különben hamis eklekticizmussal — a dialektikus materializmusnak egy világos és eléggé jól értesült oldalt szentelt. Csaknem ugyanebben az időben, vagyis kevéssel az 1939—45-ös háború előtt Jean Wahl még úgy vélte, hogy „kivégezheti" ezt a filozófiai és tudományos irányzatot egy rövid kis szatirikus költeménnyel (amely az ex-Nouvelle Revue francaise-ben jelent meg, s amelyet — igen távolról — Goethe Xéniái inspiráltak). Ez a helyzet könnyen megmagyarázható. Közismert tény a hivatalos filozófia ellenállása minden újítással szemben — ha szabad itt az ellenállás szót használnunk egyáltalán. Einstein a tudomány területén, Freud a lélektanban, s még sokan mások, néha kínos tapasztalatokat szereztek e tekintetben. A dialektikus materializmusra vonatkoztatva, e tényből a modern skolasztika természetéiben rejlő tehetetlensége más, még mélyebb motívumokkal erősödött, melyekre igen óvakodnak még csak célozni is: a hivatalos filozófia — egészen őszintén, teljes tudatossággal — mindenkor a hivatalos rend, vagyis bizonyos társadalmi szerkezet, a kapitalizmus, veleszületett ziláltságának kifejezése és védelmezője. Sok, többé-kevésbbé hivatalos gondolkodó számára egy felforgató tevékenység — a marxizmus „főkolomposainak", vagy „politizálóinak" felforgató tevékenysége — dialektikus materializmus néven bújik ideológiákba, mítoszokba, filozófiai álruhákba, amelyek nincsenek e tevékenységgel semmite'líe észszerű viszonyban. (Figyelemreméltó tény, amelyet már most meg kell jegyeznünk: az ideológiának ez az elmélete már a dialektikus