Im-igyen szóla Zarathustra [antikvár]

Abban a művelődéstörténeti küszöbhelyzetben, amely éppen Nietzsche alkotó éveiben alakul ki, a legvégső következtetéseket valóban az ő filozófiájának költészete, költészetének filozófiája vonja le. Éppen az európai elit-értelmiség legjavának a műveiben jelenik meg ekkoriban a dezillúziónak és a pesszimizmusnak az az áradata, amelyben Nietzschéé a legerősebb sodrás. Az ok jól ismert. 1789, 1848, 1870-71, a felvilágosodás, a forradalom, a liberalizmus, a demokrácia kátyúi, egy évszázad történelmi tapasztalatai sugallják a dezillúziót, a csődhelyzet tudatát. Új társadalmi és művészeti eszmék vonzó ereje később jut szerephez. Nemcsak Nietzsche műveinek, leginkább talán a Zarathustrának van két arca, a költészeté és a filozófiáé, - hanem ennek a dezillúziónak is. A csalódottság, a pesszimizmus vagy a nihil jelzései az egyiken, az egyénben s az alkotó ember szellemi szabadságában való hité a másikon. Nietzsche hatásának is ez a forrása.