Kármán Mór ethikája [antikvár]

Magyarország nehéz, sorsdöntő napjaiban adom át az olvasóközönségnek az első magyar tudományos ethika rövid vázlatát, édesatyám előadásai és jegyzetei alapján kísérelve meg annak az összefoglalását, amit ő több mint 40 éven át a katedrán és többrendbeli Írásában hirdetett. Sajnos, hogy ő maga ethikáját nem adhatta ki; megakadályozták ebben ifjabb korában küzdelmei, amelyeket eszméi érdekében kényszerült folytatni, utóbb e küzdelmes életében szerzett betegeskedése, de különösen - amint ő maga egy előadásában kifejezi- „irodalmi viszonyaink sajátossága". De tanításai nem maradhatnak feldolgozatlanul. Ha Széchényi István, Eötvös József és Deák Ferenc hazájában maradt még némi éleszthető szikrája az erkölcsi kérdések iránti érdeklődésnek, feltétlen meggyőződésem az, hogy ezek a tanítások ebben a szerény alakban is hatást fognak a magyar olvasóközönségben kelteni. Az önmagával és a maga nemével vívódó magyarnak semmire sincs jobban szüksége, mint az erkölcsi öntudat felkeltésére; ezért kívánunk számára oly erkölcsi felfogást adni, amely az összes nyugat-európai és amerikai tudás figyelembevételével magyar földön, magyar elmében termett. Szerény munkámnak az a jegyzet szolgál alapul, melyet az 1892/93: tanévben édesatyám előadásai után magam készítettem. Ezt a kollégiumot annak idején részletesen kidolgoztam, atyám azt átnézte, rajta némi javításokat eszközölt és megfelelőnek ítélte. Ez alapon merészeltem ethikáját a magam jegyzetei alapján összeállítani és kiadni.