Keresztény humanizmus [antikvár]

Részlet a könyvből: Az antik világ pusztulása, átalakulása, vagy beteljesülése A kereszténység és az antik világ kapcsolatának kérdését olyan korban idézzük fel, amely meghasonlott önmagával, meginogtak szellemi alapjai és ezáltal az antik világhoz és a kereszténységhez való viszonya is bizonytalanná vált. Csak ez magyarázhatja meg azokat a kísérleteket, amelyek az antik szellemet a kereszténység ellen igyekeznek manapság kijátszani, s Julianus Apostata álmát próbálják újra álmodni, a technika barbár erőinek, az élet elszemélytelenedésének, a felszabadult hajlamok és ösztönök új viharában, amely nem fenyegeti ugyan a kereszténység vallási szubsztanciáját, de a Nyugat keresztény kultúráját és vele egyetemben a humanizmust legalább oly mértékben fenyegeti, mint ahogy Kelet és Észak barbárai fenyegették valamikor a római birodalmat.