Keresztény humanizmus [antikvár]

Részlet:"Az antik világ pusztulása, átalakulása, vagy beteljesüléseA kereszténység és az antik világ kapcsolatának kérdését olyan korban idézzük fel, amely meghasonlott önmagával, meginogtak szellemi alapjai és ezáltal antik világhoz és a kereszténységhez való viszonya is bizonytalanná vált. Csak ez magyarázhatja meg azokat a kísérleteket, amelyek azt antik szellemet a kereszténység ellen igyekeznek manapság kijátszani, s Julianus Apostata álmát próbálják újra álmodni, a technika barbár erőinek, az élet elszemélytelenedésének, a felszabadult hajlamok és ösztönök új viharában, amely nem fenyegeti ugyan a keresztény kultúráját és vele egyetemben a humanizmust legalább oly mértékben fenyegeti, mint ahogy Kelet és Észak barbárai fenyegették valamikor a római birodalmat. Valóban csak Julianus Apostata romantikus vakságával képzelhetnők, hogy a kereszténységtől való vidámságát és életkedvét, s csak ez a vakság rejthetné el egy új állam-imádat közelfekvő lehetőségét, mely valószínűleg a kereszténység örökébe lépne..."