Kínai filozófia - Ókor III. (töredék) [antikvár]

A KONFUCIANIZMUS URALMÁNAK MEGTEREMTÉSEA Kína állami egységét megteremtő C'in-dinasztia uralma igen rövid életű volt: az i. e. 221-ben császári trónra lépő C'inS'i Huang-ti-t csak fia, Er-si Huang-ti (Második nemzedékbeli Császár) követhette; s a dinasztia vaskezű diktatúrája ellen már i. e. 209-ben elégedetlenség ütötte fel a fejét, hogy aztán a felfordulásból" egy Liu Pang nevű hadvezér kerüljön ki győztesen, aki i. e. 206-ban bevonul a fővárosba, majd riválisát, Hiang Jü-t legyőzve i. e. 202-ben a Han-dinasztia első császáraként lép a trónra. A C'in-uralom nagy vívmányai azonban, amelyek mind az állami egységgel voltak összefüggésben, nem mentek és nem is mehettek veszendőbe a dinasztia bukásával. Nyilvánvaló például, hogy az új rezsim, mely nem mondott le Kína egységéről, nem állíthatta vissza a Csou-kori fejedelemségeket s velük a pozícióiból kirekesztett régi, még inkább patriarchális, semmint bürokratikus arisztokrácia uralmát. Az új dinasztia lényegében nem tett egyebet, mint a kormányzati módszerek bizonyos mértékű enyhítéséve] leszerelte a népi elégedetlenséget, s bebocsátotta az állami-bürokratikus hatalomba a régi arisztokráciát is, természetesen az államnak alárendelten. Ez ad a Han-kor mintegy négyszáz éves történetének egyfelől nagy jelentőséget a kínai civilizáció konszolidálása szempontjából, másfelől azonban továbbra is felemás jelleget a társadalmi viszonyok szempontjából. Azt is mondhatnánk, hogy ez a négyszáz év a nagy kiegyezés korszaka: a parasztok terméktöbbletén megosztozik egymással a patriarchális és a kereskedői arisztokrácia, mégpedig úgy, hogy az osztozkodás közben és által többé-kevésbé egységes uralkodó osztállyá, patriarchális-bürokratikus mandarinsággá válik.Az elmondottakból következik, hogy a kínai filozófiai életből sem múlhatott el nyomtalanul a legizmus, amely hivatalos ideológiává