Lun Yü [antikvár]

Részlet Hamvas Béla előszavából:"Időszámításunk előtt a hatszázas év körül élt Kínában Laotse és Kungtse, Indiában Buddha, Iránban az utolsó Zarathustra, Kisázsiában Hérakleitos, Nagygörögországban Pythargoras. Az egymástól független filozófusokban, szellemi vezetőkben, gondolkozókban, vagy vallásalapítókban közös tudat él: mindegyik tudja, hogy az emberi történet legnagyobb megrázkódtatása kezdődött. az emberiség akkor ismét elvesztette boldogását; a lelkek, amint Platon a Timaiosban mondja, ismét fellázadtak az Ég ellen. Új bűnbeesés; de most, úgy látszik végleges, örök, és visszavonhatatlan. Ettől a pillanattól fogva nincs remény. Nincs reményt öbbé sem az állam rendjére, sem az emberi élet tisztaságára, sem a család nyugalmára, sem a szépségre, - semmire, ami az emberi életben valamit ér. Indiában azt mondják, hogy a Sötét kor, a Kali yuga, végső szakaszához ért.Mi nagyobb , az őskorba való visszatérés kívánsága, vagy a sötétségtől való borzalom? Az erőfeszítés, hogy a régit visszahozzák, vagy rendet teremteni? Nem tudni. Laotse, Kungtse, Buddha, Zarathustra, Hérakleitos, Pythagoras, - csupa Janus; egyik arcával a multba néz és nevet, másik arcával a jövőbe néz és sír. A sötétség elkerülhetetlen; s vele együtt a romlás, az egyre növekvő szegénység, az eldurvulás, az erkölcstelenség, rendetlenség és zavar. Elkerülehtetlen. Mégis meg kell próbálni. Semmi remény; ennek ellenére semmit sem szabad feladni. Pythagoras a kiváló férfiakat maga köré gyüjti és az őskor tudását hirdeti; Hérakleitos dühöng; Buddha a megszabadulást tanítja; Laotse nyolcvanegy versben leírja azt, amit tud, és elhagyja hazáját. Tudják, hogy nem érnek el semmit, de teszik. Kungtseről az egyszerű toronyőr azt mondja: "ő az az ember, aki tudja, hogy nem megy, mégis tovább csinálja." Egyiknek sem sikerült az, amit akart. Ennek ellenére soha senki előtt egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ezekben az emberekben az isteni szellem nyilatkozott meg. A pythagoreusokból mindössze filozófiai iskola lett, de Pythagorasról azt suttogták, hogy Apollón fia volt. Hérakleitos állítólag megzavarodott, de nem lehet róla beszélni áhítat nélkül, akárcsak Zarathustráról vagy Buddháról. S amikor a határon levő hivatalnok Kung mestert megismerte, felkiáltott: "Nincs baj, barátaim! Nincs még elveszve semmi! Azt hittem Isten szava már örökre elnémult a földön, s most itt ez a nagy harang!"