Öntételezés és értéktudat [antikvár]

Böhm Károly filozófiája fokozatosan kezd visszatérni a filozófiai köztudatba, de a jelentőségéről kialakított kép leginkább másodlagos információkra épül, ugyanis tartalmát és terjedelmét kevesen ismerik. Felmerül tehát a kérdés, szükséges és hasznos-e a másodlagos ismertséget, a metaforáknak ezt a mozgékony hadseregét" tovább növelni, hiszen előbb-utóbb amúgy is szembe kell majd szállni vele. Talán nem túl merész gondolat, ha azt feltételezzük, hogy a másodlagos ismertség tengerén belül is eljött az ideje a tisztázásnak és a különbségtételnek Böhm beszélgetőtársai és távoli csodálói között. Közismert dolog, hogy a szövegeket időről időre meg kell szólítani, hogy megszólaljanak. A megszólítás igénye változó lehet, de a szövegbe zárt szellem ki van szolgáltatva a megszólítónak - mivel egyedül nem szólhat önmagáért tehát a gondjainkra van bízva. Böhm filozófiai hagyatéka jelenlegi állapotában különösen megsínyli ezt a kiszolgáltatottságot. Vállalnom kellett tehát a megszólítás feladatát. Jelen írás megpróbál átfogó képet nyújtani azokról a problémákról, amelyekkel Böhm filozófiájával kapcsolatos doktori disszertációm megírása során találkoztam. Célkitűzése szerint a magyar szellemi környezetben példaszerű alkotói feladatra vállalkozó filozófus szellemi-egzisztenciális elkötelezettségének a megszületését és az életmű alapproblémáinak megfogalmazására és kidolgozására gyakorolt hatását vizsgálja, korabeli és jelenkori párhuzamok kontextusában.