Szintézis II. [antikvár]

E sorok talán merész feladatot kísérelnek meg: egy élő költő még távolról sem lezárt művét törekszenek olyan távlatba helyezni, mely rendesen csak az utódoknak adatik meg, kik mintegy függetlenül nézhetik az írót és korát, kik nem voltak közvetlenül tanúi harcainak, növekedésének, kiknek már legfeljebb csak emlék az az új, ami a kortárs számára eleven megnyilatkozás s akiknek már nem lehet oly személyes és életbevágó élmény mindaz, ami az íróval és korával összefügg.