Tudomány és művészet [antikvár]

Gróf Tolsztoj Nikolajevics Leó, főnemes és nagybirtokos, mint gárdatiszt vett részt Szebasztopol védelmében. Egy páncélerőd tüzérségének parancsnoka volt, de a dúló harc közben sem feledkezett meg írói hivatásáról: néhány műve már előbb feltűnést keltett és elismerést szerzett neki. Az elszánt védelem napjairól írt három elbeszélése (Szevasztopol, 1854 decemberében, Szevasztopol 1855 májusában és Szevasztopol 1885 augusztusában), oly döbbenetes élethűséggel tárja fel az ostromlottak életét, hogy olvasásakor a cári pár könnyekre fakadt.Az orosz-török háború befejeztével visszatért Szentpétervárra, ahol a társaság ünnepelt tagja, kalandok és kártyacsaták hőse. Összejön Turgenyevvel és Goncsarovval is, de barátság nem fejlődött ki közöttük, mert a népies írók és az ünnepelt fiatal arisztokrata ellentétes életformái állandó surlódásokhoz s végül teljes szakításhoz vezettek. Társadalmi problémákról nem tudott, életével elégedett volt és hitte, hogy az emberiség egy szebb jövő felé halad.