Válogatott filozófiai művek [antikvár]

DESCARTES ÉS AZ ÚJKORI FILOZÓFIA* I. A XVII. század polgári filozófiája a reneszánszénak közvetlen folytatója és ellentéte: az örökölt hagyományokat úgy bontakoztatja ki, hogy fölébük kerekedik és legyűri őket, s ha lényeges ismertetőjeleit keressük, múltját kell elsőnek megvizsgálnunk, amelyet megtagad, hogy értékeit megőrizze és megsokszorozza. A hűbéri gazdálkodás idején az ember függése a természet ismeretlen erőitől azt a látszatot keltette, mintha a természet függne tőle id^en, misztikus erőktől. A gyakorlati tevékenység alapja, a termelés, szűk mederben folyt, a feudális birtokhatárok a gondolkodásnak is határt szabtak, s mert a tudat tárgyát a gyakorlat közvetíti, a természet szintén szűknek és korlátoltnak tűnt. Ahogyan az árutermelés felbomlasztja a naturálgazdálkodást, úgy változik meg a világról alkotott középkori kép; fellazul az ember szol gai függése a természettől, s vele a természet képzelt függése a természetfelettitől. Az árutermelés az anyagi világot állítja a gondolkodás gyújtópontjába, áttöri a gyakorlati tevékenység középkori korlátait, felnyitja a megismerés előtt a századok óta lezárt földrajzi ós világnézeti sorompókat. ,,Gondoljatok az emberi erőre, / nem születtetek tengni, mint az állat, / hanem tudni és haladni előre !" így buzdítja matrózait Dante Odüsszeusza, majd később kilép a költészetből, életre kell Kolumbuszban és Kopernikuszban. Bebizonyosodik, hogy sem Herkules oszlopain túl, sem a hold zónája felett nincs semmi, ami a természettől különböznék: a kiszé-lesülő emberi tevékenység, saját középkori határaival együtt, megdönti a természet vélt határait. A világkép szempontjából a gyakorlatnak nemcsak pillanatnyi hatósugara lényeges, hanem az is, hogy elvi lehetőségei meddig terjednek. A pénz vagyon, a földdel és termékeivel ellentétben, elmé- * A bevezető tanulmány a szerző Filozófiai Arcképek (Magvető, 1971) című kötetében megjelent szöveg második, javított kiadása.