A viszonylagosság kihívása [antikvár]

Kiadói borítója halványan megfakult, kis foltokkal.
Érthető, ​élvezhető-e a modern irodalom, művészet? Igazuk van-e azoknak, akik a válságjelenségek láttán a művészet lehetetlenségéről, csődjéről beszélnek? Mik is azok a sokszor emlegetett válságjelenségek, mi tekinthető a művészet változó arcából átmeneti tünetnek s mi időálló vívmánynak? Másfelől: viharos korunk s különösen az oly sok megrázkódtatást hozó XX. század valósága ábrázolható-e hagyományos, bevett eszközökkel? (Léteznek-e ilyen eszközök, vagy a művészet mindig is a korhoz idomult?) Hogyan felel tehát egymásnak a változó világ s a változó művészete korunkban? E két pólus: a művészi fikció s a lét valósága az, amelyet az ismert szerző átívelni igyekezett tanulmánykötetében; az első rész írásaiban írásaiban szélesebb körben, a művészet szükségszerűsége, a legújabb prózai törekvések, a történelmi tudat, az erkölcs dialektikus felfogása, a haláltudat s a vitatott-vitatható filozófus, Nietzsche ürügyén; a második részben az osztrák irodalom sajátosságait taglaló, az e századi és legújabb törekvéseket ismertető elemző írásokban. Széll Zsuzsa tanulmányait a megérteni akarás, a mélységekbe menő azonosulási készség, az elfogulatlan, árnyalt kérdésfelvetés jellemzi. A viszonylagosság kihívása izgatja, s elébe is áll a kihívásnak, még ha tudja, bevallja is, hogy az egyszer s mindenkorra adott válaszok kockázatosak.