Az olvasás allegóriái [antikvár]

Néhány helyen ceruzás aláhúzás, lapszéli jelölés.
Az olvasás allegóriái történeti tanulmánynak indult és az olvasás elméleteként végezte. Egy, a romantikára vonatkozó történeti reflexióhoz készülődve fogtam komolyan Rousseau olvasásához, de rájöttem, hogy képtelen vagyok túljutni helyi értelmezési nehézségeke. Próbáltam megbirkózni ezzel, így a történeti meghatározásról kénytelen voltam az olvasás problematikájára váltani. Ez a váltás, amely jellemző a nemzedékemre, nem annyira az okai, mint inkább az eredményei miatt lehet érdekes. Elvileg az olvasás olyan retorikájához vezethetne el, amely túlmutat az irodalomtörténet kanonikus elvein, melyek e könyvben még mindig kiindulópontul szolgálnak saját áthelyeződésükhöz. Rousseau tematikus sokféleségének, Rilke és Nietzsche kronológiájának, valamint Proust retorikájának mögöttes elveit nem hagyja érintetlenül az olvasás, ám ez a kritikai eredmény mindvégig épp ezen alapelvek kezdeti tételezésének függvénye marad. Hogy aztán tovább lehet-e lépni innen, magunk mögött hagyva ezt a hermeneutikai modellt, annak lehetőségét nem szabad a priori módon vagy naivan biztosra vennünk.