Az örök feladat [antikvár]

A tragédia a praxiszról szól, olyan dolgokról, melyek, ahogyan Arisztotelész gyakran megfogalmazza, másképp is lehetségesek, mint ahogyan vannak. Ezért a praxisz-utnázások/utánzatok szemlélése csekélyebb értékű azon dolgok szemlélésénél, melyek nem lehetnek másképpen, mint ahogyan vannak: amint a praxisz területén működő "gyakorlati ész" vagy "okosság", a phronészisz az örök igazságok szemlélésére rendelt teoretikus ész "bölcsességénél" a szophiánál. Ám az emberi phronészisz csakis az isteni szophiához viszonyítva csekélyebb értékű: az emberi élet szempontjából legfontosabb dianoétikus erény, a phronészisz fontolja ugyanis meg, hogy mi a jó az ember számára, s "rendelkező-funkciója" révén, megfelelő erkölcsi erénnyel társulva, boldogságunkról vagy jól-létünkről határoz.