Beszélgetések a világok sokaságáról [antikvár]

Fontenelle fő alkotói periódusa a 17. század végére, a 18. század elejére esik. Ezt a kort az ész, a felvilágosult értelem, a természettudományos gondolkodás és a legvégletesebb esztelenség, az obskurantizmus egyaránt jellemzi. A 17. század első felében szilárdul meg a Kopernikusz-Kepler-Galilei-féle heliocentrikus asztronómia, ekkor születnek meg a nagy antiskolasztikus, racionalista filozófiai rendszerek (Bacon, Descartes, Spinoza műveiben); és ekkor lángol fel minden korábbinál nagyobb erővel a boszorkányüldözés. Európa-szerte tízezrével égetik meg a „boszorkányokat. Itt olvasható néhány műve - főként a Beszélgetések - révén tehát a modern természettudományok kialakulásának abba a forrongó, az elméletek harcától terhes időszakába tekintünk vissza, amelyhez hasonló stádiumba a fizika csak a 20. század első évtizedeiben (a relativitáselmélet és a kvantummechanika keletkezésének idején) került újra. Fontenelle, az Akadémia titkára ezért kötelességének érzi, hogy az akadémiai évkönyvek bevezetőjében (1702-ben, a kötetünkben is közölt Előszóban) bebizonyítsa, kimutassa a matematika és a természettan hasznosságát.