Filmesztétikai vázlatok [antikvár]

Az elülső tábla kissé hajlott, rajta néhány folt. Egy-két lap szélén halvány ázási folt található.
Művészet-e egyáltalán a film? Nem pusztán szórakoztató kultúriparcikk? Lehet, hogy csak fotografált színház, amibe az irodalom, a festészet, a zene adja mindazt, ami a naiv mozinézőt megtéveszti, azt a látszatot keltve, hogy eredeti, önálló és a többi művészettől független, új művészettel áll szemben? Nemcsak napjainkban, hanem a film megszületése óta eltelt évtizedek megismétlődő, visszajáró kérdések ezek. A filmesztétikák kimondottan vagy ki nem mondva ezekre a kérdésekre próbáltak választ adni. Olykor egymásnak ellentmondó válaszokat. Lukács Antal tanulmányában két fő kérdéscsoportot elemez. Az egyik: a film és a társművészetek viszonya. Tehát azt tárgyalja, hogy milyen kapcsolata van a filmnek a színházzal, a festészettel, a zenével, az irodalommal? A másik: melyek a film sajátságos jegyei, jellegzetességei, amelyek más művészetekben egyáltalán nem vagy más, a filmtől elütő formában fedezhetők föl? A film körüli szenvedélyes vitákba ezúttal egy halk szavú, higgadt, érveket és tényeket kereső esztéta szól bele, nem szenvedélymentesen, de nem a szenvedélyek által vezettetve.