Henri Bergson filozófiája [antikvár]

Ha egyáltalában volt a filozófiai gondolkozásnak az 1880. év táján valamely általánosan elfogadott, mintegy közvéleménnyé vált igazsága, az bizonyára nem volt egyéb, mint hogy mindennémű metafizikai kutatás lehetetlen és hiú. Mindazok az irányok, melyek között a gondolkozók akkortájt megoszlottak, Kant kriticizmusa, Comte pozitivizmusa, Taine empirisztikus idealizmusa, Renan szkepticizmusa, Spencer agnoszticizmusa, bármily különböző eredetűek és törekvésűek voltak is, ebben a kételkedésben megegyeztek egymással. Sőt hátteréül szolgál kortársaink közül is mindazok gondolkozásának, akiknek értelmi kifejlődése e korból ered, mint Anatole Francénak, Maurice Barrées-énak. A tudósok pedig eközben szerénytelenül diadalmaskodtak és azt követelték, hogy a halott filozófia és a haldokló vallás egyedüli hivatott örökösének a tudományt ismerjük el. De lám, a XIX. század végén - mintegy kétszázötven év óta első ízben újra Franciaországban - egy igazi metafizikus támadt, ki nemcsak hirtelen, hanem valósággal csodálatos sikereket is aratott.