Miért lett Isten emberré? [antikvár]

Gerincére a szerző nevét tollal ráírták. Borítói enyhén elszíneződtek.
Canterbury Szent Anzelm életművének javát magyar fordításban hozzáférhetővé tevő vállalkozásunk második kötete teológiai, dogmatikai írásokat, krisztológiai, trinitológiai munkákat tesz az olvasó asztalára. A bölcselettörténeti kézikönyvek Anzelmnek elsősorban az értelmi úton szerzett istenismeret klasszikusaként adnak teret; istenérveit, a Monologion és a Proslogion gondolatmenetét értékelik és vitatják. Az értelmet kereső hit azonban többre tör, mint az ésszerű Isten-tudás: Anzelm a gondolkodás eszköztárát arra is alkalmasnak tekintette, hogy általa hittitkok homályában is eligazodást, útmutatást találjunk. Ma sem volna kockázat nélkül való, a XI. század végén pedig különösen merész egy olyan gondolatsor, amely azt akarja igazolni, hogy a hitből fakadó és tőle elvonatkoztatni is képes értelem eljuthat a hitállítások ésszerűségének felismeréséig, úgy, hogy nem vét az emberi gondolkodás szabályai ellen, de azt sem képzeli, hogy okossága a hit maradéktalan megvilágítására elegendő. Anzelm hittudományi kísérletének lényege, hogy zárójelbe téve a hit bizonyosságát, az ész határáig próbálja érteni, amiben hisz; bizonyítani, hogy ami Isten kegyelmi nagyszerűségében valóságos, az az emberi létrendben sem abszurd, képtelen.