Polanyiana 1992/3. [antikvár]

Borítók, gerinc és lapélek foltosak. Borítók mentén a ragasztás meglazult.
Előszó Társaságunk túl van a harmadik nagyobb vállalkozásán. 1991 nyarán elindítottuk útjára folyóiratunkat, a Polianyiana-t. Még ugyanennek az évnek az őszén megrendeztük centenáriumi emlékülésünket. Alig pár hete pedig kezünkbe vehettük Polányi Mihály válogatott filozófiai írásai című kötete. Remélhetőleg mindez hozzájárul ahhoz, hogy idehaza Polányinak egyre több ismerője, értője, követője legyen. S most útjára bocsáthatjuk a Polanyiana ezévi harmadik számát, amelyben - ígéretünkhöz híven - olyan írásokat adunk közre, amelyek újabb oldaláról mutatják be Polányit. A következő oldalakon különböző típusú tanulmányokkal találkozhat az olvasó. Az első három tanulmány magától Polányitól származik. Ezeket - eredetileg - a most megjelent kötetekben szándékoztunk közreadni, de végül is helyszűke miatt onnan kiszorultak. A szerkesztőség viszont fontosnak tartotta mielőbbi közlésüket, hogy ezek a válogatott kötettel majdnem egyidőben legyenek olvashatók. Az első tanulmány Az igazság órája az 1956-os magyar forradalom közvetlen élménye alapján íródott. Polányi itt annak a véleményének ad hangot, hogy ismételten bebizonyosodott: a hazugságra épülő rendszerek végül is mindig bukásra vannak ítélve. Az Istenhitek. A vallásos hitről című tanulmányt Polányi még 1964-ben írta, kéziratát a Chicagói Egyetem Könyvtára őrzi. Nyomtatásban most jelenik meg először. Polányi ebben a tanulmányában kifejti, mit tart ő a hit és a tudás, a hit és a tudomány viszonyáról. A harmadik Polányitól származó írás, A humanizmus újjászületése már megjelent korábban magyarul a párizsi Irodalmi újságban, így tehát másodközlésről van szó. A cikkben Polányi annak a kitartó küzdelemnek a jelentőségét méltatja, amit az emberiség folytatott a múltban és folytatni kényszerül a jövőben a humanizmus értékeinek megmentéséért. A Polányitól származó és a róla szóló írások között átmeneti műfajt képvisel az a beszélgetés, amelyet egy amerikai pszichológusnő készített Polányival díszelőadóként való meghívása alkalmából. Az írás a Psychology Today című folyóiratban jelent meg. A beszélgetés során Polányi felvillantotta életének főbb állomásait, kifejtette ars poeticáját. A mérleget megvonva úgy látta, egy sor tervét sikerült megvalósítani, s amit nem, azt remélhetőleg folytatják majd a tanítványok, köztük nem egy Nobel-díjas.