Szabadság ​és szubjektivitás [antikvár]

„A ​filozófia kanti programjában, amely per definitonem a szabadsággal függ össze, van egy olyan feltevés is, amelyet a mai vitázók sem kerülhetnek meg: nevezetesen arról van szó, hogy a kanti felfogás második hiposztazációjában – a gyakorlati ész szabadság-konceptusában – a szabadság eszméjét követve cselekvő eszes lény „gyakorlati szempontból” is szabad. Azaz, a törvények mint a szabadság törvényei – az ő szabadsága, mintegy lényegileg megkettőzik és körülveszik, szemben is állhatnak az egyén kezdeményezéseként felfogott szabadságával. Kant nem borúlátó – a szabad ember bármely iniciatívájának a törvényes szabadság köreit kell bővítenie. Ez lehet a magyarázata annak a ritka módszertani eljárásának, amelynek értelmében „megszabadulhatunk az elmélet nyomasztó terhétől”. A jó törvények visszahatása az egyénre azonban nem ilyen egyértelmű, a szabadság törvényi fenntartása feltételezi, hogy az egyének cselekvése igenis a szabadságra irányuljon, enélkül ugyanis a törvények elvesztik erejüket, hatásképességüket.” (Egyed Péter)