Száznyolcvankét új bekezdés az emberről [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Valamikor szerettem volna írni egy könyvet, amelyben egyetlen lélegzetvétellel elmondom, hogy mit gondolok az emberről, de nem sikerült. Azt hiszem, ebből a kudarcból születtek a bekezdéseim. Nem írom nagy betűvel az embert, mert nem elvont fogalmáról akarok szólni, hanem róla, a szorongatott lényről, aki bármilyen esendő is, nem átallja faggatni az eget, az időt, az isteneket. Közelről próbálom megszólítani, olyan közelről, ahonnan észre lehet venni szemének rebbenését meg azt is, ha izgalmában szaporább lesz a lélegzete.