A dialektikus és a történelmi materializmusról [antikvár]

A dialektikus materializmus a inarxista-leninista párt világszemlélete. Dialektikus materializmusnak ezt a világ-szemlcJetet azért nevezzük, mert nézőpontja, melyből a természet jelenségeit vizsgálja, módszere, amelynek segítségével a termeszen jelenségeket tanulmányozza és megismeri, dialektikus, elmélete pedig, melynek segítségével a természeti jelenségeket magyarázza és riiegérti, molcrinlisla. A lörlcnehui materializmus a dialektikus materializmus tételeinek kiterjesztése a társadalmi élet tanulmányozására, n dialektikus materializmus tételeinek alkalmazása a társadalmi élet jelenségeire, a társadalom tanulmányozására, a társadalom történetének tanulmányozására. INIarx és Engels saját dialektikus módszerüket jellemezve, rendszerint Hegelre hivatkoznak, mint arra a filozófusra, aki a dialektika alapvonalait megformulázta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Marx és Engels dialektikája azonos Hegel dialektikájával. A valóságban Marx ís Engels Hegel dialektikájából csak annak «racionális magvát» vették át, félredobva a hegeli idealista burkot és továbbfejlesztve a dialektikát, hogy annak modern tudományos formát adjanak. «Az én dialektikus módszerem — mondja Marx —, alapját tekintve,.nemcsak különböző a hegelitől, hanem ennek egyenes ellentéte. Hegel számára a gondolkodás folyamata, melyet ő eszme néven még önálló alannyá is változtat, demiurgosza (teremtője) a valóságosnak, amely a gondolkodási folyamatnak csak külső megjelenése.' Nálam, megfordítva, az eszmei nem egyéb, mint az emberi lejbe állett és lefordított anyagi.» (K. Marx: Utószó «A tőke» 1. kőteLenek második német kiadásához.*) * Marx. A töke. Fordította Rűdas László és Nagy Tamás. Szikra 194S. I. köt. 22. óid. (Utószó a második kiadáshoz.)