A kommunista ember [antikvár]

Nem 'értekezés ez. Nem könyvalkotás szándéka irányította az itt összegyűjtött szövegek írását. A szerző azért csoportosította e szövegeket, mert úgy vélte, hogy bennük a szemünk előtt születő kommunista embernek meglepően találó képét lehet felismerni. Holott egyik írás sem akarja ennek az új embernek az arcképét adni. 1937-től 1946-ig, egymástól eltérő körülmények között, egy-egy esemény alkalmával, válaszként valamely kampányra, vagy azért, hogy az elnyomók hallgatását megtörjék, úgy íródtak, mint egy tanú vallomásai, tanúé, aki arról beszél, amit látott és azokról, akiket ismert; válójában így lettek napjaink erkölcsi krónikájának elemeivé. Nagyon könnyen meg lehetne mondani, mi hiányzik e szándékosan francia témákra szorítkozó könyvből: hiszen az, aki a kommunista ember megismerése céljából tudományos szemmel vizsgálná e problémát, természetszerűleg ott kutatná, ahol a szocializmus győzött már és kétségtelenül nem is hiányozna a tanulmányozáshoz emberanyag, például Sztálintól Sztachánovig. Azonban ez a könyv nem az eseményektől elvonatkozottan gondolkodó embereknek szánt tudományos mű. A szenvedélyek napjaiban jelenik meg és egy meghatározott országban. Nem hasznos, ha a vitában a problémához nem tartozó - hogy megmondjuk: idegenszerű - elemek új zavart támasztanak.