A marginalitás szelíd bája [antikvár]

Ahhoz, hogy a tisztelt olvasót bevezethessem az alább következő tanulmányokat keretező gondolatvilágba, egy elkoptatott frázissal kell kezdenem: a magyar filozófia története eddigelé megíratlan. Ami nem azt jelenti, hogy nem léteznének bizonyos áttekintések egyes korokról, iskolákról, jelentősebb személyiségekről. 1835-től kezdve, amikor Almási Balogh Pál „Felelet"-e megkísérelte a választ arra a kérdésre, hogy „tudományos művelődésünk története időszakonként mit terjeszt elénkbe a philosophia állapotja iránt; és tekintvén a philosophiát, miben s mi okra nézve vagyunk hátrább némelly nemzeteknél?", sok résztanulmány jelent meg e témakörben.^ Mégis hiányzik egy összefoglaló munka, amely szintetizálná és a filozófia történetének megfelelő módszerrel mutatná ki a magyar nyelvű filozófia mozgástörvényeit. A nagyobb időszakaszokat megragadó áttekintések ezért vagy pozitivista felsorolást (és a legjobb esetben századokra való felosztást) nyújtanak, vagy pedig egyszerűen átveszik az irodalomtörténet-írás bevett eljárásait és korszakolásait. Az utóbbi megoldás aztán mutatis mutandis átformálja magát a tárgyat is. Szigorúan tekintve a dolgot, ezt egyértelműen el kellene vetnünk. Csakhogy a helyzet nem ennyire egyszerű. A filozófia jellegéhez simuló történetírói módszeirek megkövetelése nem tekinthet el attól a sajátos helyzettől, hogy Magyarországon a filozófia hosszú időn keresztül nem bírt azzal az autonóm státusszal, amely őt a fejlettebb kultúrákban megillette, és hogy számos (tartalmát tekintve filozófiai) gondolatot gyakran irodalmárok fo- 1 Azoknak, akiket ezek áttekintése és értékelése érdekel, ajánlom a következő összefoglaló tanulmányt: Larry Steindler: Ungarische Philosophie ím Spiegel ih-rer Geschichtsschhebung. München 1988.