Bővebb ismertető
Erkölcs a történelem sodrában
Sokakban felmerül a kérdés: érdemes-e és szükséges-e egyáltalában az erkölccsel elméletileg, tananyagszerúen foglalkozni? Hiszen -mondják egyesek - azt mindenki tudja, mi az erkölcs, aki pedig nem, annak az ilyen foglalkozás úgysem ér semmit. Az erkölcs vagy van, vagy nincs, vagy velünk született a jó, vagy nem, d^ elsajátítani úgysem lehet. Mások meg úgy vélik, igen, lehet a jóra tanítani az embereket, s korunk problémái éppen abból adódnak, hogy senki (sem, a vallás, sem az iskola, sem más) nem tanítja meg a felnövekvő nemzedéket arra, hogy mi a jó és mi a rossz.
Megint mások azt mondják, egyáltalában nem is kell régi, elavult normákat szajkózni, mert az erkölcs változik, alakul, s ahogyan változnak a történelmi feltételek, olyanok lesznek a magatartási szabályok. Az erkölcs olyan, mint a technikai norma, vagy a higiéniai szabály, koronként változik, feltételektől függően alakul. Nem születik velünk, s az ősök, a pedagógusok nem is mondhatják meg nekünk azt, hogyan kell a konkrét helyzetben konkrétan viselkednünk. Ezért, ezek szerint sincs szükség az etika elsajátítására, legfeljebb csak egy valami tanítható meg, az, hogy ha minden változik, akkor változik az erkölcs is.
Társadalmunkban valóságosan jelentkező s nem kitalált véleményeket ismertettünk, s ezekkel most nem abból a szempontból kívánunk foglalkozni, hogy érdemes-e etikát tanulni vagy sem, hanem arra kívánjuk a figyelmet felhívni, hogy valóban ném egyszerű kérdéssel állunk szemben. Ha az erkölcs természetére nézve a fentiekhez hasonló szélsőséges felfogások alakultak ki, akkor érdemes elméletileg eligazodni közöttük, s ebből tanulságokat levonni.
A fenti véleményekből kitetszik, hogy egyesek az erkölcsöt örök, történetileg változatlan jelenségnek tartják, melynek értékei minden korra és mindenkire egyaránt érvényesek, mások úgy vélik, az erkölcs éppen úgy, mint a divat, állandóan változik (legfeljebb egyes formái visszavisszatérnek), s nincs állandóság benne, ezért ne is képzeljük el, hogy
7
r f