A természettudományi megismerés alapjai [antikvár]

A tudományok nemcsak arra szolgálnak, hogy pozitív ismereteink birodalmát kiterjesszék. A fejlődés folyamán maguk is tanulmány-tárggyá válnak a szellem számára, mely törekszik kivonni belőlük a filozófiai gondolatot, meg akarja határozni módszereiket és eljárásaikat, visszaszáll alapelveikhez és meg akarja ragadni azokat a kapcsokat, melyekkel hozzáfűződnek az általános eszmékhez, a mintegy közös alaptőkéhez, melyből ép úgy merít a legelvontabb elmélkedés, mint a legegyszerűbb és legközönségesebb megfigyelés. Egykor e művelet, hogy úgy mondjuk, egészen természetes volt. A tudomány különféle ágai között sokkal kevésbbé voltak élesek a válaszfalak, mint ma. A mathematikus egyszersmind fizikus és filozófus is volt. Példák végett nem is szükséges, hogy a régiekhez forduljunk, elégséges, ha idézzük az újabbak közül Galilei-t, Descartes-t, Newton-t, Leibniz-t, Pascal-t, Euler-t. A legragyogóbb fölfedezések sem térítették el tekintetöket az összességtől és addig nem voltak megelégedve, míg a filozófia haladását nem fűzhették a természettudományok előmozdításához.Az a rengeteg kiterjedés, melyet a szakismeretek egy század óta öltöttek, nem tűri meg, hogy valaki mindenben illetékes legyen.