A történelem árnya [antikvár]

ELOSZOA XIX. századra, mint tudjuk, a történelem árnya borult lidércnyomásként" - írja az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású teoretikusa, Michel Foucault, aitóből - jó néhány neves kortársától eltérően - még egyáltalán nem veszett ki a pusztán művi jellegű his-torizáló hajlammal szembeállítható történeti érzék, a kitüntetett érdeklődés tárgyát jelentő nyelv monumentális építményei alatt meghúzódó archeológiai rétegek", a történő múlt rejtőző rekvizitumainak megismerését tápláló remény.Aligha kétséges ugyanis, hogy a XIX. századra nem a történelem árnya" borul, hanem sokkalta inkább a historizmus szelleme; Foucault metaforája ama szűkebben vagy tágabban is értelmezhető saeculum, (világ)korszak jellemzője, amely elszakíthatatlanul kötődik hozzá a bibliai, avagy zsidó-keresztény kinyilatkoztatás behatárolta szemlélői horizonthoz, s amelynek a Napja - az Aufklärung vagy Nietzsche kritikai örökségével ellentétben - még mindig nem áldozott le. Ily módon a történelem árnya" - idegen korok vagy korszakok déli fényében már-már elmosódva ugyan, de - még mindig jól kivehetően rajzolódik ki a historizmus szellemétől többé-kevésbé megszabadult Földön. A jelen időszak szemlélője számára - úgy véljük - inkább az árnyék mozgása, az események orientációja okozhat gondot: vajon azok a teológiai, történetfilozófiai, politikai megfontolások, amelyek a kinyilatkoztatás Napja, illetve a differenciálatlanul hömpölygő földi történések közé" kerülnek és sejtelmes árnyékot vetnek, csupán a gyorsan tovatűnő