A tudás fája [antikvár]

Komoly embernek csak olyan dologgal érdemes foglalkozni, amelyhez valamelyes szellemi erőfeszítés szükséges. A szellem dolgainak szépsége ott kezdődik, ahol a szórakozás végetér. Bizonyos színvonalon felül "játszva" tanulni nem lehet. Ezen a fokon a tanulás csak akkor válik "játékká", vagy élvezetté, ha a tárgy szenvedélyesen érdekli az olvasót. Ezt azonban eleve feltehetjük, mert könyvek elolvasása csak az iskolában kötelező. Az életben csak azokat a könyveket olvassuk el, amelyek érdekelnek, legalábbis, ha őszinték vagyunk s az olvasásban nem vezetnek idegen szempontok.Könyvemet tehát az olvasó érdeklődésére számítva írtam. Ez annyit jelent, hogy nehézségek elől nem tértem ki, viszont mindent elkövettem, hogy olyan világosan és érthetően beszéljek, amennyire ilyen jellegű könyv esetében csak lehetséges. Olvasóimnak kell megítélni, hogy ez milyen mértékben sikerült.A könyv tárgya: a természetmagyarázat az ókortól napjainkig. Elsősorban a fizikáról beszélek, de röviden a filozófia néhány nagy kérdését is érintem. Ez különösen az ókor tárgyalásánál elkerülhetetlen, amikor természetmagyarázat és filozófia hosszú ideig egy volt. Ezenkívül megkíséreltem a korhelyzet vázolását, amelyből a természetmagyarázat kinőtt, s fontosabb esetekben nagy kutatókról életrajzi adatokat is közöltem. Hogy milyen szempontok vezettek, a bevezetésből tűnik ki.Munkám a tárggyal való tüzetes foglalkozás eredménye, de csak azon művek jegyzékét adom, amelyeket könyvem megírása során elsősorban használtam. Sokszor ott is bőven merítettem a forrásokból, ahol közvetlen idézet erről nem tanúskodik. Az idézetekkel kapcsolatban követett módszerre vonatkozólag kérem az "Irodalom" címszóhoz csatolt magyarázat figyelembevételét.Budapest, 1947. szeptember 30.