A tudomány megszelídítése [antikvár]

BevezetésekBretter ZoltánHallgató és oktató, kutató és a csak saját okulására szabadon művelődő számára egyaránt, a felsőoktatás nem más, mint a mindig idegen, távoli, érthetetlennek tűnő tudás megszelídítése. A tudomány bevett módszerei a ketrec és az ostor; azok az eszközök, melyekkel magunk számára hozzáférhetővé, elsajátíthatóvá, végső soron használhatóvá tesszük a tudást.Használható - mondom -, noha a használhatóságot a divatostól alapvetően eltérő módon értem; s ilyenformán már nyakig benne vagyunk a közpolitika világában, például a felsőoktatás társadalmi szerepének eltérő értelmezéseivel. Kötetünk így valamiféle rejtett manifesztum (lehet egy manifesztum rejtett??), az általában vett tudás mellett, ahol az anyacsavarok és csapszőgek', kétségkívül hasznos ismerete mellett, a tudás és különösképpen a társadalomra vonatkozó tudás hasznosságára is rávilágítunk.Az angol nyelvben széleskörűen, bevett kifejezésként használatos a nuts and bolts" formula, amit leginkább kötöelem"-nek fordítanék. Jelentése alapvető részlet", mechanizmus", belső működés", finom gyakorlat" lényegi alkotóelem"- egyszóval az, ami összetart és legyen az bármilyen jelentéktelennek tűnő, de nélküle a gépezet nem működik. Nem föltétlenül ellentétben a politikára vonatkozó politikatudományi tudással, mégis attól eltérően, a közpolitika ennek a kötőanyagnak" az ismeretére, elemzésére összpontosít. A Nuts and Bolts" kifejezéssel egyben utalok Jon Elster könyvére is (Elster, 2007), mely a társadalomra vonatkozó tudományos ismeretek lehetőségét vizsgálja (a társadalomtudomány tudományos státuszát), s melynek záró fejezetét: Lehetséges-é a társadalomtudomány?" (445-469. old), különösen ajánlom.