A tudományos gondolkodás alapvonalai [antikvár]

Részlet:A semmi tudományos képzettséggel nem rendelkező ember is, anélkül, hogy erre külön tanitani kellene, idővel bizonyos szabályszerü összefüggésekkel ismerkedik meg, amelyeket aztán egészen maguktól értődő dolgoknak tart, még akkor is, ha semmi különös gondolatot nem füz hozzájuk. Igy minden egészségesen gondolkodó ember tudja, hogy az éjszakát okvetlenül a nappal követi. Ha nem tudja is, hogy miként függ össze ez a két dolog, saját tapasztalata azt mondja, hogy ez mindig igy van és ennélfogva a Nap visszatérésére föltétlen bizonyossággal számit. Mindenki tudja, hogy a levegőben tartott és aztán elengedett kő mulhatatlanul a földre esik és ennek a jelenségnek a bekövetkezésére is biztosan számit mindenki, még ha nem tudja is, hogy miért történik ez; legföljebb azt mondja, amire tanitották: hogy a követ a sulya, a "nehézsége" vonzza a földhöz. Ezt az összefüggést oly bizonyosra veszik, hogy ha egyszer valami tárgy látszólag szabadon lebeg a levegőben, utána néznek, hogy "min van fölfüggesztve". Értelmes ember nem is kételkedhetik azon, hogy csak azért nem "esik" le, mert van valami, ami "tartja". Vagy: mindenki tudja, hogy a sódarab a vízben föloldódik; számit rá, hogy ez történik, akkor rögtön készen van a gondolat: amit a vizbe dobtan, az nem volt só!