A vak órásmester [antikvár]

Ezt a könyvet abban a meggyőződésben írtam, hogy saját létezésünk egykor minden rejtélyek legnagyobbikát jelentette számunkra, ám többé már nem rejtély, hiszen megoldódott. Darwin és Wallace megoldotta, bár egy ideig még fogunk ehhez a megoldáshoz lábjegyzeteket fűzni. ezt a könyvet azért írtam, mert nemcsak hogy rengeteg ember mit sem tud ennek a legmélyebb problémának az elegáns és gyönyörűséges megoldásáról, de - bármily hihetetlen - sokszor még annak sincsenek tudatában, hogy ez a probléma egyáltalán létezett! A probléma tervezési szempontból nagyon összetett. Annak a számítógépnek, amelyen ezeket a szavakat írom, körülbelül 64 kilobájt kapacitású információtárolója van (egy bájtot használunk fel a szöveg minden egyes karakterének megtartásához). A számítógépet tudatosan tervezték meg és készítették el. AZ agy, amellyel ön megérti szavaimat, jó tízmillió kiloneuron együttese. E sokmilliárdnyi idegsejt zömét több mint ezer "elektromos huzal" köti össze más idegsejtekkel. Sőt a molekuláris genetika szintjén a test több mint egy trillió sejtjének mindegyike körülbelül ezerszer annyi pontosan kódolt digitális információt tartalmaz, mint az én egész számítógépem. Az élő szervezetek bonyolultságához fogható látható formájuk eleganciája is. Ha valaki nem ért egyet azzal, hogy egy ilyen hatalmas, komplex terv magyarázatért kiált, akkor én feladom. Nem, ha jobban meggondolom, nem adom fel, hiszen egyik célom ezzel a könyvvel éppen az, hogy átadjak valamit a biológia bonyolultságának merő csodájából azoknak, akiknek a szeme még nem nyílott ki rá. Ám miután ráirányítottam a figyelmet a rejtélyre, másik célom az, hogy elmagyarázom a megoldást.