A van és a kell világa [antikvár]

Olyan korban élünk, amikor a múltunk szellemi értékeit - kissé megkésve - kezdjük feltérképezni. Keressük azokat a gyökereket, amelyek gyakran láthatatlanul táplálják már-már elveszített önazonosságunk meglelésére irányuló erőfeszítéseinket. Az eszmei hagyományok elutasítása kevés területen nyilvánult meg oly egyértelműen, mint a múlt filozófiai örökségének értékelésében. Az ötvenes évek első felében az ideológiai élet akkori gazdái még a marxizmus magyar képviselőinek (Lukács Györgynek, Fogarasi Bélának, Vargyas Sándornak) filozófiai munkásságát is gyanakvással szemlélték és a szellemi utánpótlást igyekeztek egy sajátos eszmei tisztaság jegyében minden hivatalosnak tekintett marxizmustól idegen hatásoktól megóvni. A polgári filozófiához való viszonyt az az eszmei beállítódás határozta meg, amelyet Zsdanov nevével szokás fémjelezni. Mindmáig valóban tudományos igényű filozófiatörténetírásról idehaza, de a többi szocialista országban sem beszélhetünk. A magyar polgári filozófia történetének kutatását sokan nem pusztán ideológiai megfontolások alapján utasították el, hanem azért is, mert a német filozófia afféle provinciális változatának tekintették.