Az almafa törvénye [antikvár]

BevezetőHa nem tudod ezt a bevezetőt egy slukkra lenyelni, kimaradsz a játékból.Állati mtiltunkban száz- és százmillió éven át az evoliició egyengette a jövőnket anélkül, hogy tudtunk volna róla. Aztán alighogy tudomást szereztünk a puszta létezéséről, máris szembesülnünk kell a ténnyel: mi, emberek kikerültünk a gyámsága alól. Legalábbis részben. Egyre nagyobb részben. Miközben az állati múlt torzult árnyai továbbra is kísértenek. Ha igaza van Darwinnak abban, hogy az isteni szándékot az evolúció törvényei képviselik az élővilág sorsának alakulásában, akkor a kultúra és civilizáció által felülmúlt természetes kiválasztás hatálytalanításával számunkra Isten valóban halott. Mielőtt még törvényeit igazán megüzenhette volna. Mi, kultúrlény-kezdemények, csak magunkra számíthatunk. Mi lesz velünk így, félíg-főtt-krumpli állapotban elárvultan, hogyan küzdhetünk meg teljes embert, teljes emberiséget, teljes emberiességet követelő feladatainkkal, amelyek felkészületlenül, evolúciós léptékkel mérve pillanatok alatt szakadtak a nyakunkba?Egy mondás szerint a remény hal meg utoljára. A magam részéről én ezt nem írom alá. Az én hitvallásom engem arra tanít, hogy az önbecsülés hal meg utoljára. Ha már minden reménytelenül összeomlott bennünk és körülöttünk, az önbecsülésünknek akkor is élnie kell. Sőt. Akkor van csak szükségünk rá igazán. A gödör legalján. Az öntudat legutolsó pillanatáig. Már ha emberi életről, emberi halálról beszélünk, ha már úgy hozta a sorsunk, hogy embernek születtünk.-9-