Az ateizmusról fiataloknak [antikvár]

Részlet: I. RÉSZ Miben áll a vallásnak mint társadalmi jelenségnek a lényege és sajátossága? A vallás különálló területe a társadalmi életnek; mint ilyet sajátos vonások és fejlődési irányok, s az idők folyamán az emberiség életében betöltött bizonyos szerep jellemzik. Megjelenése, fennmaradása és számtalan megnyilvánulása arra Vfill, hogy bizonyos társadalmi szükségszerűségnek felelt meg. Éppen ezért lényegének megértéséhez el kell tekinteni mind a teológusok viszonyulásától — akik csakis annak a vallásnak tulajdonítanak fontosságot, amelynek követői, s azt emberfeletti, természetfeletti tartalommal ruházzák fel —, mind attól a filozófiai vonaltól, amely szerint' a vallás az emberi értelem nagy tévedése, képtelenségek gyűjteménye, következésképpen nem érdemel figyelmet. A marxista filozófia formáinak összetettségében, természeti-történelmi jelenségnek tekinti a vallást, ugyanúgy, mint a társadalmi élet többi folyamatát és területét. A vallás tulajdonképpen olyan eszmék, lelkiállapotok, gyakorlatok összessége, amelyeknek központi eleme az emher és — a meggyőződése szerint' létező — úgynevezett természetfeletti erők viszonya. Természeténél fogva tehát a vallás a társadalom szellemi életének egyik területe. Jellemzője egy bizonyos eszmei dimenzió — a szellemek világával, az ember és a szellemek viszonyával, a világ rendjével kapcsolatos eszmék összessége —, de ugyanakkor egyfajta társadalmi pszichológia is — vallási révület, ájtatosság, fanatizmus, félelem, hiszékenység stb.; 5 .1 ¦