Az egység lelkisége [antikvár]

A karizma és Isten művePiero CodaAz az ember, akit Isten kiválaszt, iiogy megvalósítsa általa egy alkotását olyan, mint az ecset a festő kezében vagy a toll az íróéban. Más-más formában, de gyakran megtaláljuk ezt a hasonlatot a misztikusok írásaiban. Lefegyverző egyszerűségében valóban jól érzékelteti, hogy a misztikus közösségben élve Azzal, akinek teljes lényét és tudatát szentelte, tisztán látja, mi a saját szerepe a műben, ami az ö tevékenysége nyomán született ugyan, de kétséget kizáróan felismeri armak valódi inspirálóját és alkotóját. A hasonlat első pillantásra mintha elfedné az emberi kreativitás szerepét ebben az alkotásban. Pedig a festőnek szüksége van az ecsetre, hogy fessen és az írónak a tollra, hogy írjon. Isten kegyelme pedig az ember szabadsága nélkül nem tehet semmit - tanítja Szent Ágoston. A keleti kereszténység egyenesen szinergiáról beszél, vagyis a kettejük közös munkájáról, ahol Istené a kezdeményező szerep és az elsőbbség, de ha nem lenne olyan ember, aki kitartóan és határozottan megnyílik előtte és rábízza magát, semmi sem történhetne az emberi világban.Aquinói Szent Tamás írja, hogy Mária loco totius naturae hu-manae - mindannyiunk helyett és nevében mondta ki fiat-jéii, és az emberiségnek ezen igenjén függ Isten legnagyobb és legcso-dásabb műve, amit valaha végbevitt: Fiának, Jézus Krisztusnak a megtestesülése. Mária fiat-^áhan tehát valami módon benne foglaltatik minden más Istennek kimondott fiat, mely ha Jézus előtt7