Az eltűnés esztétikája [antikvár]

Részlet a könyvből: 1. "Elmúlik e világnak ábrázatja" Tarzuszi Szent Pál A jelenléthiány gyakran figyelhető meg a reggelinél, s ennek közismert következménye az elejtett vagy az asztalon feldöntött csésze. A tudatkiesés néhány másodpercig tart, hirtelen kezdődik és hirtelen ér véget. Az érzékek ébren maradnak, de a külső benyomásoktól elzárkóznak. Mivel a visszatérés éppen olyan gyors, mint az eltávozás, a szavak és mozdulatok ott folytatódnak, ahol félbeszakadtak, a tudatos idő automatikusan visszacsatol és összefüggő időt képez, látható megszakítások nélkül. A jelenség lehet nagyon gyakori is, bekövetkezhet napjában több százszor, jobbára anélkül, hogy a környezet bármit is észrevenne; erre az esetre vonatkozóan használjuk a piknolepszia kifejezést (a gorog picnos - sűrű1 - szóból). A piknoleptikus azonban maga is úgy érzi, mintha semmi sem történt volna, a "távollétben" töltött idő nem is létezett a számára, az eges rohamoknál egyszerűen kiesett egy-egy rövid időtartam anélkül, hogy sejtelme lenne róla.